17 elv

Európában 80 millió ember él fogyatékossággal, és sokan megkülönböztetés áldozatai. Ezeknek az embereknek az EU-nak bővített forrást kell jelentenie szabadság és lehetőségek. A fogyatékossággal élők súlyos helyzetben vannak az európai munkaerőpiacon, a foglalkoztatási ráta 48.1%, szemben az általános népesség 73.9% -ával. A fogyatékossággal élő nők és fiatalok foglalkoztatási aránya még alacsonyabb. Ezek az adatok azonban nem adnak betekintést a foglalkoztatás minőségébe. Az EU-nak forrásokat kell elkülönítenie, különös tekintettel az ESZA + -ra, hogy növelje a tagállamok által az esélyegyenlőségre, az infrastruktúra befogadására és az aktiválási intézkedésekre elkülönített forrásokat. A fogyatékossággal élő személyek munkaerő-piaci jogvédelmét és előléptetését mind a foglalkoztatáshoz való hozzáférés, mind pedig a munkahely megtartása érdekében minden tagállamban értékelni fogják és ellenőrzik a hiányosságok pótlása érdekében.

Az élet- és munkakörülmények felfelé irányuló konvergenciájának megteremtését célzó intézkedések

1. Figyelemmel kíséri a fogyatékossággal élők foglalkoztatási rátáját az aktív befogadás, a segítő szolgáltatások nyújtása, a szegénység és a kirekesztés érdekében megvalósított beruházásokkal összefüggésben.
2. Figyelemmel kíséri a fogyatékossággal élők munkaerő-piaci integrációját célzó, a tagállamokon belül meglévő jogi keretek hatékonyságát, és uniós jogi keretet tervez.

18 elv

Egészségügyi dolgozók egész Európában keményen dolgoznak a COVID-19 vírus kezelésén és terjedésének megállításán. Sok esetben megnehezítik feladatukat a személyzet hiánya, a nem megfelelő felszereltség, valamint az egyéni védőeszközök és tesztkészletek hiánya miatt. Az európai irányító testületeknek és a nemzeti kormányoknak azonnali intézkedéseket kell hozniuk annak biztosítására, hogy az egészségügyi szolgálatok megkapják a rendkívül szükséges sürgősségi finanszírozást, és hogy rövid távon növeljék az alkalmazottak számát. Az európai szemeszter a fenntarthatósággal és az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáféréssel foglalkozik. A megszorító intézkedések drasztikusan csökkentették a közszolgáltatások körét és azok elérhetőségét. A 2019-es szemeszter kezdetén az ETUC kijelentette, hogy az egészségügyi ellátás és a tartós gondozási rendszerek hatalmas aggodalmat és szenvedést okoznak az EU lakosságának egyre nagyobb hányada számára, és azonnali intézkedéseket igényelnek. Több mint 15 tagállam nagyon gyengén teljesít az egészségügyben. A hosszú távú gondozás lefedettsége és hozzáférése több tagállamban sem elegendő. Az informális gondozás uralja az ágazatot, a szolgáltatások és a nők munkaerő-piaci részvételének rovására. Míg az állami struktúrák gyakran hiányoznak, a magánválasztási lehetőségek rendkívül költségesek, hozzáférhetetlenek, és gyakran a szolgáltatások, valamint a munkafeltételek romlásához vezetnek az egészségügyi szektorban. Az elmúlt félévi ciklusban nem számítottak jelentős beruházásokra. Közép- és hosszú távon a megnövekedett egészségügyi kiadások és a megnövekedett közegészségügyi befektetések kulcsfontosságúak, nemcsak az évek alatt elmaradt kiadások visszafordítása érdekében, hanem annak biztosítása érdekében is, hogy az egészségügyi személyzet és a létesítmények képesek legyenek megbirkózni a jövőbeli igényekkel. Európában még a COVID-19 kitörése előtt körülbelül egymillió egészségügyi dolgozó hiányzott. A kormányoknak radikálisan meg kell változtatniuk a közegészségügy és a közszolgáltatások szemléletét: a rövid távú szerződések és a bizonytalan munkahelyek az egészségügyi ágazatban nem elegendőek az ilyen vészhelyzetek kezeléséhez.

Az egészségügyi szolgáltatásokhoz és a tartós ápoláshoz való hozzáférés EU-s sürgősség. Az EU szemeszter ciklusa elősegítette a „racionalizálást” és a „költséghatékonyságot”, ami a struktúrák összesítését, a már elosztott erőforrások elmozdulását, az ellátás kórházi áthelyezését vonja maga után, de szinte soha nem valósít meg állami beruházást a szükséges személyzetbe és szolgáltatásokba. Számos tagállamban növekszik az egészségügyi kiadások. Az SGP szabályai kibővítették a magánpiac, amely egészségügyi szolgáltatásokat és biztosításokat nyújt az emberek számára. Ez csökkenti az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést, ami a lakosság körében az elégedetlenség egyik fő oka.

Az ellátási szektor kulcsfontosságú az idős emberek tisztességes életszínvonalának biztosításához. Javítani kell az ágazat vonzerejét a munka és a nyújtott szolgáltatások minőségének javítása érdekében. Az ágazatban magas a migránsok, a be nem jelentett és a dokumentumok nélküli munkavállalók aránya, különösen a női migránsok száma. Fontos kiküszöbölni az ebben az ágazatban dolgozók számára a kiszolgáltatottság minden területét, és lehetőséget kell biztosítani a munkavállalók számára, hogy saját, valamint a felhasználók javára javítsák képességeiket és munkakörülményeiket.

Az EU-nak jogalapú megközelítést és állami beruházásokat kell szorgalmaznia az egyetemes, a szolidaritáson alapuló és a nemekre reagáló szociális védelmi rendszerekbe nemzetközi, európai és nemzeti szinten. Az egyetemes lefedettség és a magas színvonalú ellátás garantálása érdekében felfelé irányuló konvergencia-célokat és finanszírozási elosztást kell követnie a gyermek-, az egészségügyi, az idősek, a hosszú távú, a fogyatékossággal élő és az eltartott személyek ellátása terén is.

Az idősödő népesség jelenlegi és jövőbeli szükségleteinek kielégítése érdekében nagyobb kiadások az egyetemesen elérhető, megfizethető költségekre és jó minőségű közegészségügyi és hosszú távú gondozási közszolgáltatásokat kell vállalni és befektetésnek tekinteni. Megfelelő szakpolitikák és finanszírozás révén fokozni kell a megelőző ellátást. A szakmai fejlődés, a képzés, az oktatás és a karrier elismerése kulcsfontosságú az ellátás minőségének és lefedettségének javítása, valamint minőségi munkalehetőségek biztosítása érdekében. A munka és a magánélet egyensúlyának politikájának támogatnia kell a gondozási feladatokkal rendelkező munkavállalókat. Az EU-nak nemzeti cselekvési tervekkel támogatott EU Right2Care programot kell bevezetnie.

Az élet- és munkakörülmények felfelé irányuló konvergenciájának megteremtését célzó intézkedések

1. Az EU Right2Care program, amelyet az európai szemeszter révén nemzeti cselekvési tervek támogatnak, átlátható és ambiciózus célok alapján
2. A munkahelyi jólét kapacitásának, működésének és hatásainak figyelemmel kísérése (a nemzeti rendszerekben és a kollektív tárgyalások szerepe).
3. A közfinanszírozású, egyetemes és hozzáférhető egészségügyi rendszerek rugalmasságának megerősítésére irányuló uniós kezdeményezések.

19 elv

A közszolgáltatások liberalizálása és privatizációja, ideértve a köz- és magánszféra közötti partnerségek túlzott és nem elszámoltatható használatát (ezáltal a profitot az emberek érdekei fölé helyezve) megfosztja a társadalmat és a lakosság nagy részét az alapvető szükségletek kielégítéséhez szükséges eszközöktől. A kielégítetlen igények, a megfizethető állami struktúrák hiánya és a túl költséges magánellátások az európaiak életminőségét befolyásoló kulcsfontosságú ágazatokban találhatók, mint például az egészségügy, az oktatás, a képzés, a gyermekgondozás és a lakhatás.

Közszolgáltatások - az egészségügyi, gyermek- és idősgondozás, oktatás, képzés és foglalkoztatási szolgáltatások, közlekedés, víz, hulladék, energia, szociális lakhatás, információs és szociális szolgáltatások, az igazságszolgáltatási rendszerek és az infrastruktúra egésze között, képviselik a polgárok és a lakosok számára nyújtott európai szolgáltatások és közös javak gerincét. A magas színvonalú és hozzáférhető közszolgáltatások és a közös áruk biztosítása alapvető jog. Alapvető fontosságúak az egyenlőtlenségek és a társadalmi kirekesztés leküzdése, az egyenlő bánásmód garantálása és az Európa előtt álló társadalmi, gazdasági demográfiai és környezeti kihívások kezelése érdekében.

A szociális lakások és az összes háztartás tisztességes otthona Európa számos szociális modelljének pillére. Ebben a tekintetben, az igazságos átállásokkal és az ENSZ2030-as menetrend beépítésével együtt, nagyobb hangsúlyt kell fektetni a háztartások energiaszegénységének leküzdésére.

A tagállamok intézkedéseket hozhatnak (a szemeszteren keresztül is), hogy aktívabban beavatkozhassanak az EU ellenőrzésébe és alakításába magánlakások piacapl. építési engedélyek, bérleti díjak ellenőrzése, a 2. ingatlan adózása stb. révén, valamint a spekulációk megakadályozása érdekében.

Általában a 19. és a 20. alapelvet úgy kell értelmezni híd az ENSZ2030-as menetrend és az EPSR között a szegénység megelőzése, az éhség és a nélkülözés száműzése, a jó egészség előmozdítása, az esélyegyenlőség és a fenntartható városok és mezőgazdaság biztosítása érdekében. Az Egyesült Nemzetek Szociális Fejlesztési Céljaiban elismert vízhez és szennyvízelvezetéshez való emberi jogokat konkrét javaslatokkal kell alátámasztani, hogy mindenki számára hozzáférhető legyen.

A helyi munkavállalóknak, az utazó munkavállalóknak és a migráns munkavállalóknak, tekintet nélkül bevándorlási státuszukra vagy állampolgárságukra, azonos jogokkal kell rendelkezniük, és egyenlő bánásmódban, minőségi munkahelyekben és tisztességes munkakörülményekben kell részesülniük, miközben mindenkinek egyenlő jogokat kell biztosítani a megfelelő, biztonságos és megfizethető lakhatáshoz. szociális védelem.

Néhány prioritás, amelyet a tagállamok közötti szorosabb együttműködés révén is elő lehet mozdítani, és ahol szükséges, uniós jogszabályokhoz vezethet:

• Az egyetemes szociális szolgáltatások, mint közszolgáltatások, a közszolgáltatási elvek alapján közösen szervezett és világos jogi kereteken alapuló népszerűsítése.
• Küzdelem a szociális szolgáltatások költségvetési megszorításai ellen, valamint a szociális szolgáltatások megfelelő finanszírozása és személyi állománya. Támogatja a szakképzéshez és a képesítésekhez való hozzáférést, a magasabb szintű szakszerűsítést, a munkavállalók jogainak képviseletét és védelmét a szakszervezetek részéről; és hatékony toborzási és megtartási politikákat kell kidolgozni minden szinten.
• Folytassa e munkák szakszerűsítését a jobb kollektív garanciák érdekében. Növelje a kollektív tárgyalások lefedettségét.
• Javítani kell a munkakörülményeket az embergondozási szektorban, különösképpen pótolva a migránsok és a helyi munkavállalók közötti réseket.
• Támogassák a szolgáltatások és a munkahelyek minőségére vonatkozó előírások kidolgozását, végrehajtását és nyomon követését, építve az általános érdekű szociális szolgáltatások (SSGI) önkéntes minőségi keretére, amely elismeri a magas színvonalú szolgáltatások és a foglalkoztatás szükségességét.

Az élet- és munkakörülmények felfelé irányuló konvergenciájának megteremtését célzó intézkedések

1. Lásd még a szegénység elleni cselekvési tervet. Ez magában foglalhatja a szociális lakásokba történő állami beruházások célkitűzéseit.
2. A Stabilitási és Növekedési Paktum keretén belül dolgozzon ki referenciaértékeket a kormányzati kiadásokra az egyetemes, megfizethető és jó minőségű közszolgáltatások szükséges finanszírozásának biztosítása érdekében (pl. „Aranyszabály” révén).
3. Biztosítani kell a tisztességes lakásokhoz való hozzáférést.
4. Támogassa a közszolgáltatási elemek és az alapvető jogok integrációját a vonatkozó uniós ágazati kezdeményezésekbe.

20 elv

A közszolgáltatások liberalizálása és privatizációja, ideértve a köz- és magánszféra közötti partnerségek túlzott és nem elszámoltatható használatát (ezáltal a profitot az emberek érdekei fölé helyezve) megfosztja a társadalmat és a lakosság nagy részét az alapvető szükségletek kielégítéséhez szükséges eszközöktől. A kielégítetlen igények, a megfizethető állami struktúrák hiánya és a túl költséges magánellátások az európaiak életminőségét befolyásoló kulcsfontosságú ágazatokban találhatók, mint például az egészségügy, az oktatás, a képzés, a gyermekgondozás és a lakhatás.

Közszolgáltatások - az egészségügyi, gyermek- és idősgondozás, oktatás, képzés és foglalkoztatási szolgáltatások, közlekedés, víz, hulladék, energia, szociális lakhatás, információs és szociális szolgáltatások, az igazságszolgáltatási rendszerek és az infrastruktúra egésze között, képviselik a polgárok és a lakosok számára nyújtott európai szolgáltatások és közös javak gerincét. A magas színvonalú és hozzáférhető közszolgáltatások és a közös áruk biztosítása alapvető jog. Alapvető fontosságúak az egyenlőtlenségek és a társadalmi kirekesztés leküzdése, az egyenlő bánásmód garantálása és az Európa előtt álló társadalmi, gazdasági demográfiai és környezeti kihívások kezelése érdekében.

A szociális lakások és az összes háztartás tisztességes otthona Európa számos szociális modelljének pillére. Ebben a tekintetben, az igazságos átállásokkal és az ENSZ2030-as menetrend beépítésével együtt, nagyobb hangsúlyt kell fektetni a háztartások energiaszegénységének leküzdésére.

A tagállamok intézkedéseket hozhatnak (a szemeszteren keresztül is), hogy aktívabban beavatkozhassanak az EU ellenőrzésébe és alakításába magánlakások piacapl. építési engedélyek, bérleti díjak ellenőrzése, a 2. ingatlan adózása stb. révén, valamint a spekulációk megakadályozása érdekében.

Általában a 19. és a 20. alapelvet úgy kell értelmezni híd az ENSZ2030-as menetrend és az EPSR között a szegénység megelőzése, az éhség és a nélkülözés száműzése, a jó egészség előmozdítása, az esélyegyenlőség és a fenntartható városok és mezőgazdaság biztosítása érdekében. Az Egyesült Nemzetek Szociális Fejlesztési Céljaiban elismert vízhez és szennyvízelvezetéshez való emberi jogokat konkrét javaslatokkal kell alátámasztani, hogy mindenki számára hozzáférhető legyen.

A helyi munkavállalóknak, az utazó munkavállalóknak és a migráns munkavállalóknak, tekintet nélkül bevándorlási státuszukra vagy állampolgárságukra, azonos jogokkal kell rendelkezniük, és egyenlő bánásmódban, minőségi munkahelyekben és tisztességes munkakörülményekben kell részesülniük, miközben mindenkinek egyenlő jogokat kell biztosítani a megfelelő, biztonságos és megfizethető lakhatáshoz. szociális védelem.

Néhány prioritás, amelyet a tagállamok közötti szorosabb együttműködés révén is elő lehet mozdítani, és ahol szükséges, uniós jogszabályokhoz vezethet:

• Az egyetemes szociális szolgáltatások, mint közszolgáltatások, a közszolgáltatási elvek alapján közösen szervezett és világos jogi kereteken alapuló népszerűsítése.
• Küzdelem a szociális szolgáltatások költségvetési megszorításai ellen, valamint a szociális szolgáltatások megfelelő finanszírozása és személyi állománya. Támogatja a szakképzéshez és a képesítésekhez való hozzáférést, a magasabb szintű szakszerűsítést, a munkavállalók jogainak képviseletét és védelmét a szakszervezetek részéről; és hatékony toborzási és megtartási politikákat kell kidolgozni minden szinten.
• Folytassa e munkák szakszerűsítését a jobb kollektív garanciák érdekében. Növelje a kollektív tárgyalások lefedettségét.
• Javítani kell a munkakörülményeket az embergondozási szektorban, különösképpen pótolva a migránsok és a helyi munkavállalók közötti réseket.
• Támogassák a szolgáltatások és a munkahelyek minőségére vonatkozó előírások kidolgozását, végrehajtását és nyomon követését, építve az általános érdekű szociális szolgáltatások (SSGI) önkéntes minőségi keretére, amely elismeri a magas színvonalú szolgáltatások és a foglalkoztatás szükségességét.

Az élet- és munkakörülmények felfelé irányuló konvergenciájának megteremtését célzó intézkedések

1. Lásd még a szegénység elleni cselekvési tervet. Ez magában foglalhatja a szociális lakásokba történő állami beruházások célkitűzéseit.
2. A Stabilitási és Növekedési Paktum keretén belül dolgozzon ki referenciaértékeket a kormányzati kiadásokra az egyetemes, megfizethető és jó minőségű közszolgáltatások szükséges finanszírozásának biztosítása érdekében (pl. „Aranyszabály” révén).
3. Biztosítani kell a tisztességes lakásokhoz való hozzáférést.
4. Támogassa a közszolgáltatási elemek és az alapvető jogok integrációját a vonatkozó uniós ágazati kezdeményezésekbe.