8 elv

A szociális párbeszéd a tisztességes munka és a méltányos bérek előfeltétele, és ez a szociális jogok európai pillérének egyik alapelve. A pillér cselekvési tervének végrehajtásával összefüggésben az ETUC hangsúlyozza, hogy a hatékony társadalmi párbeszéd megköveteli, hogy a szociális partnerek elegendő erőforrással és szakértelemmel rendelkezzenek a megállapodások tárgyalásához és végrehajtásához. A kapacitásépítés támogatása kulcsfontosságú, és a példátlan COVID-19 válságból való kilábaláshoz erős szociális partneri szervezetekre lesz szükség. Ezenkívül meg kell őrizni a szociális párbeszéd előjogait az ipar mindkét oldalán, ez azt jelenti, hogy a Bizottságnak a szociális partnerekkel folytatott konzultációkat kell prioritásként kezelnie a nyilvános konzultációkkal szemben, és garantálnia kell, hogy a szakszervezetek bekerüljenek a munkaerő képviselőibe. Hasonlóképpen, a civil társadalmi párbeszédet nem szabad összekeverni a szociális párbeszéddel, elő kell mozdítani a civil társadalmi párbeszédet, de nem úgy, hogy az aláássa a szakszervezeteket vagy a kétoldalú társadalmi párbeszédet. A szociális párbeszéd központi szerepet játszik a szociális jogok megerősítésében, valamint a fenntartható és inkluzív növekedés előmozdításában. Az európai szociális partnereknek szerepet kell játszaniuk a szociális jogok európai pillérének megvalósításában és végrehajtásában, autonómiájukkal és előjogaikkal összhangban. Ezenkívül elengedhetetlen, hogy a cselekvési terv támogassa az európai szociális párbeszédet és annak eredményeit. Az európai szociális partnerek hozzájárulhatnak a minimális jogok megállapításához és az egységes piac társadalmi dimenziójának megerősítéséhez uniós szintű álláspontok, közös elemzések és - szükség esetén - autonóm megállapodások aláírásával, amelyek célja az innovatív uniós eszközök és jogszabályok létrehozásának és működésének meghatározása is. A társadalmi párbeszéd szerepét a politika és a jogalkotás fejlesztésének korai, átmeneti és végrehajtási szakaszaiban kiszámítható és garantált folyamattá kell fejleszteni, és garanciára van szükségünk a szakszervezet mint a munkavállalókat képviselő szociális partner előjogainak.

Az ETUC szakszervezeti részvételi indexe az EU szemeszterében azt mutatja, hogy a szociális partnerek jogának megalapozására irányuló erőfeszítések az EU szemeszterében nem hoznak eredményt. Különösen az európai szemeszter nemzeti dimenzióját érinti. Egy európai szabály (esetleg egy új irányelv vagy az 1466/1997 / EK rendelet módosításai révén) előírhatja a nemzeti kormányok számára azt a kötelezettséget, hogy a szemeszter mérföldkövénél konzultáljanak a szociális partnerekkel, néhány minőségi kritériummal együtt, például megfelelő időzítéssel, megfelelő szintű párbeszéddel, az információkhoz való érdemi hozzáférés, valamint a szociális partnerek anyagi és immateriális képességeinek biztosítása.

Az alkalmazottak bevonása a vállalati döntéshozatali folyamatokba az egységes piacon belüli vállalati mobilitás miatt veszélyeztetett. A bizonyítékok azt mutatják, hogy a vállalati döntéseket gyakran az alkalmazottak bevonásának elkerülése érdekében hozzák meg. Például az EU irányelveket átültető nemzeti jogszabályok hibái és különösen az átdolgozott EWC irányelv akadályozzák a tájékoztatáshoz és a konzultációhoz való jogot. A nemzeti törvényekben előírt szankciók ritkán arányosak, hatékonyak és visszatartó erejűek. A tájékoztatási és konzultációs jogok nem teszik lehetővé a munkavállalók bevonását és védelmét. Az uniós jogszabályoknak felfelé irányuló konvergenciát kell kiváltaniuk Európában.

A 8. Elv szerint ügyet kell tenni a a munkavállalók joga (a munkaszerződésük jellegétől függetlenül) kollektív tárgyalásokra. A kollektív tárgyalásokhoz való jog alapvető jog, amelyet az EU el is ismer. A társadalmi előnyökről szóló kollektív megállapodások a méltányosság, az egyenlő versenyfeltételek és a társadalmi fejlődés szempontjából olyan megállapodások, amelyek a nem szabványos munkavállalókra és a platformvállalatok munkavállalóira vonatkoznak (ideértve az önálló vállalkozókat is), úgy kell tekinteni, hogy teljesen kívül esik az EUMSZ 101. cikk és a nemzeti versenyszabályok hatályán. Az uniós versenyjogot és a nemzeti versenyszabályokat az alapvető jogok fényében kell értelmezni, elismerve a munkavállalók, az atipikusok és a platformos munkavállalók (ideértve az önálló vállalkozókat is) kollektív tárgyalásokhoz való jogát.

Az élet- és munkakörülmények felfelé irányuló konvergenciájának megteremtését célzó intézkedések

1. Fektessen be a szociális párbeszédbe az ágazatok közötti és az ágazati szociális párbeszéd javítása érdekében európai szinten, a szociális partnerek képességeinek fejlesztése érdekében, hogy tárgyaljanak és kapcsolatba léphessenek tagjaikkal, többek között digitális környezetben.
2. Nyújtson be egyértelmű, átlátható és garantált szabályokat, a szociális partnerek teljes bevonásával, amelyekre támaszkodhat, amikor a Bizottság intézkedéseket fog hozni a szociális partneri megállapodások elfogadására kötelező formában történő elfogadása érdekében.
3. Tartsa tiszteletben a szakszervezetek, mint a munkavállalókat képviselő szociális partner előjogait
4. Támogatja a szociális partnereket az autonóm keretmegállapodások végrehajtásában a megállapodásokhoz kapcsolódó külön finanszírozás révén
5. Célzott pénzügyi támogatást nyújt a szociális partnereknek a COVID-19 válság kezeléséhez, hogy teljes mértékben el tudják látni szerepüket a helyreállításban.
6. Meg kell erősíteni a munkavállalók kollektív tárgyalásokhoz való jogát azáltal, hogy megszüntetjük a szakszervezetek letörésének gyakorlatait, és olyan közbeszerzési eljárások révén, amelyek csak kollektív szerződést alkalmazó vállalatoknak ítélnek oda szerződéseket.
7. Növelje az erőforrásokat a többéves pénzügyi keretben a munkavállalókat képviselő testületek képzésére. Növelje az erőforrásokat az EBB-k és más transznacionális szervek létrehozását és megfelelő működését támogató kezdeményezésekhez a munkavállalók tájékoztatása és konzultációja céljából.