Kezdőlap / I. fejezet / Esélyegyenlőség

3 elv

Esélyegyenlőség

A lehetőségekhez való hozzáférés gyakrabban attól a konkrét csoporttól függ, amelyhez a munkavállaló tartozik. A cél egy olyan politika beépítése, amelynek célja a megkülönböztetés (utólagos) felszámolása, valamint az esélyegyenlőséget biztosító proaktív politikák (előzetes). A munkahelyi védelem csökkentése növeli a munkahelyi diszkriminációt. Az intézkedések, amelyek enyhítik a tisztességtelen elbocsátásokkal szembeni szankciókat, csökkentik a munkahelyi szakszervezetek (vagy üzemi tanácsok) hatalmát, vagy nem szabványos munkaszerződéseket terjesztenek, gyengítik a jelenlegi diszkriminációellenes vívmányokat, amelyek szigorú szankciórendszereket írnak elő.

A munkaerő-piaci kirekesztés vagy egyes csoportok alulteljesítése veszélyezteti a gazdasági és társadalmi stabilitást. Megkülönböztetés ezért figyelemmel kell kísérni és jelenteni kell, különösen LMBTQI *, amelyek tekintetében a nemzeti törvények oltalmi rései vannak. A gazdasági teljesítmény mutatóinak használatával elő kell mozdítani az esélyegyenlőséget. A jogorvoslatoknak megerősített jogi keretből kell származniuk. El kell távolítaniuk a munkaügyi platformokon alkalmazott megkülönböztető gyakorlatokat. Az ilyen gyakorlatok visszatarthatók a szakszervezeti felügyelet eredményeként. A szakszervezetek már elítélték az ilyen tendenciákat, főként a munkavállalók hátrányos megkülönböztetése kapcsán a „koncertekhez” való hozzáférésük kapcsán, miután bármilyen kollektív fellépést megtettek. A kollektív tárgyalások előreviszik az utat a jobb LMBTQI * védelemért a munkahelyen.

A megkülönböztetésmentességről szóló horizontális irányelv megfelelőbb lehet, annak ellenére, hogy a Tanács eddig nem ért egyetértéssel. Esélyegyenlőséget kell biztosítani a menedékkérőknek is, akik jelenleg nem tartoznak a diszkriminációellenes irányelvek hatálya alá. Különösen fontos az anyagi és nem anyagi források felhasználása az idegengyűlölet és a rasszizmus elleni közbeszéd megerősítésére.

A szociális partnerek közösen vagy egyoldalúan eszközöket dolgozhatnak ki a megkülönböztetés felismerésére, megelőzésére és szankcionálására, miközben a hátrányos helyzetű csoportok aktív intézkedéseire összpontosítanak. Szorosabb együttműködést alakíthatnak ki a nemzeti esélyegyenlőségi szervekkel, és az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) fejlesztéseire építhetnek.

Az EU-ban a jogok minimális szintjének, az egységes piacon egyenlő versenyfeltételek meghatározásának célja

  1. A megkülönböztetésmentességről szóló horizontális irányelv, amely elismeri, megakadályozza és szankcionálja a megkülönböztetést.
  2. Távolítsa el a meglévő megkülönböztetésellenes irányelv eltéréseit a védelmet kérő harmadik országbeli állampolgárokról.
  3. A romák egyenlőségéről, befogadásáról és részvételéről szóló közelgő tanácsi ajánlás.
  4. Közelgő új fogyatékosságügyi stratégia.

Az élet- és munkakörülmények felfelé irányuló konvergenciájának megteremtését célzó intézkedések

  1. Szakszervezeti eszköztár a diszkrimináció felismerésére, megelőzésére és szankcionálására; támogatja az esélyegyenlőségi testületeket, és épít az FRA kutatásaira és eredményeire.
  2. Innovatív kommunikációs stratégia és az idegengyűlölet elleni kampányok
  3. A szakszervezeti jogok, a munkajog és az egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség közötti kapcsolatok kiemelése, kezdve a kollektív tárgyalási gyakorlattól.