Annak biztosítása, hogy a minőségi és inkluzív oktatás, képzés és az egész életen át tartó tanulás minden tanuló és munkavállaló számára hozzáférhető jog és egyenlőség legyen döntő fontosságú. Európában 52 millió felnőtt alacsony képzettségű, és több országban a munkavállalók egyharmadának nagyon alacsony az alapvető műveltségi és számolási készsége. A felnőttek Európában történő továbbképzése és átképzése tehát társadalmi felelősség, a munkanélkülieknek és a munkavállalóknak hatékony támogatásra van szükségük a munkaerőpiacon a tisztességesebb technológiai és zöld átmenet érdekében.
Az uniós szociális partnerek által vezetett közös projektek és a Együttes nyilatkozat bizonyítani kell, hogy a munkavállalói képzéshez való hozzáférés az egységes piacon jelentősen változik, a munkavállalók szerződéses státusától, nemétől és társadalmi-gazdasági hátterétől függően, és a képzési jogok a vállalatok, az ipar és a szolgáltatások, az állami és a magánvállalkozások eltérő méretétől függően különböznek, és az európai földrajzi területek. Ezen elv elfogadásának a foglalkoztatási státuson alapuló hátrányos megkülönböztetés megszüntetését is figyelembe kell venni, és figyelembe kell venni az egyenlőtlenség elleni küzdelemre és a nők munkaerő-piaci beilleszkedésének előmozdítására gyakorolt hatást.
Alapvető fontosságú a Pillér első elvének megvalósítását támogatni a fenntartható állami beruházás az oktatásba és képzésbe, javítja az európai szemeszter folyamata és a szociális eredménytáblán egyértelmű célok, és a vállalatok pénzügyi felelősségét vállalják a munkavállalók képzésében, Az ESZA + és az EPSR végrehajtása közötti kapcsolat egyértelmű. A pénzügyi kötelezettségvállalás önmagában azonban nem elegendő. A következő többéves pénzügyi keretről (2021–2027) folytatott tárgyalások során van egy javaslat, amely potenciálisan az Európai Szociális Alap + (ESZA +) kiadásainak kétszeres csökkentéséhez vezetne, a kohéziós politika finanszírozásának jelenlegi minimális 23.1% -os részarányának felszámolása eredményeként. amelyet a tagállamoknak ESZA + projektekben kell elkölteniük. Az ESZA + -ot oly módon kell felhasználni, hogy minden munkavállaló, minden készségszinten, részesülhessen a magas színvonalú, befogadó munkavállalói képzésből és a képesítéshez vezető fizetett oktatási szabadságból.
Minden EU-tagállamnak meg kell tennie az oktatásban és képzésben való részvétel és az oktatáshoz való jog garantálása minden korosztály számára, és azoknak az országoknak, ahol ilyen jog nem biztosított, a szociális partnerekkel folytatott hatékony társadalmi párbeszéd keretében intézkedéseket kell tenniük az első elv végrehajtása érdekében. A tagállamok intézkedéseinek arra kell irányulniuk, hogy egész életük során javítsák a munkavállalók képességeit a szakmai és alapvető készségekhez, valamint a kulcskompetenciákhoz, beleértve a digitális készségeket is, érintő minőségi és inkluzív képzéshez. A legjobb gyakorlat azt mutatja, hogy a szakszervezetek hozzáadott értéket képviselnek a munkavállalók képzésére és továbbképzésére vonatkozó jogalapú megközelítés kialakításában, tekintet nélkül a foglalkoztatási helyzetre, és figyelembe véve a nemek szempontjait.
A munkaképes emberek számára szóló „egyéni tanulási fiókok” létrehozására irányuló uniós szintű kezdeményezés lehet az egyik eszköz, amely segíthet ezen jogok garantálásában, és jó megoldást kínálhat a képzési jogok hordozhatóságára. Mivel azonban a téma számos tagállamban befolyásolja a munkakörülményeket és a kollektív tárgyalásokat, az Európai Bizottságnak nem szabadna folytatnia a javaslat kidolgozását anélkül, hogy a szociális partnereket bevonná a folyamatba. Bármely kezdeményezésnek egyesítenie kell a képzéshez való egyéni hozzáférést a kollektív jogokkal annak biztosítása érdekében, hogy az egyéni képzési beszámolók a munkaadók és a hatóságok közös felelőssége alá tartozjanak, a nemzeti gyakorlattal összhangban. Egy uniós szintű kezdeményezésnek minimumszabályokat kell meghatároznia, miközben teljes mértékben tiszteletben tartja a nemzeti képzési rendszereket és a szociális partnerek szerepét, és teljes mértékben tiszteletben kell tartania az ágazatban meglévő kollektív szerződéseket és nemzeti gyakorlatokat. A szociális védelem beavatkozhat az 1. elv finanszírozásának megállapításához, de ennek együtt kell járnia a munkahelyi védelem fokozásával, beleértve a (kollektív) elbocsátások elleni nagyobb védelmet is. Ellenkező esetben a munkáltatókat ösztönöznék az elbocsátások választására ahelyett, hogy saját munkaerőbe fektetnének be, hogy együtt átmenjenek az átmeneten.
legutóbbi hozzászólások